Ez még azonban elnézhető lett volna nekik, ha legalább a kupát megnyerik, de hát ezt sem… Az első félidőben nem tudtuk kivédekezni a jól szervezett elf támadást, a másodikban pedig nem voltunk elég gyorsak, az elfek jól védekeztek, ütősorunk pedig elképesztően szerencsétlen dolgokat művelt ma, így végül az utolsó körben egyenlítettünk a mindig megbízható Costica révén, aki ma sem hazudtolta meg magát és nem hibázott a kulcspillanatokban sem. Egészen a hosszabbítás közepéig…

A pénzfeldobást megnyerve lassan, de biztosan haladtunk előre, de egyre lassult a támadásunk, mivel egyetlen ütés sem jött be, nem tudtunk utat vágni az elfek gyűrűjében, így egy kis ügyeskedéssel a hegyesfülűek elérték Costicát, és hatalmas szerencsével leütötték, a zsebet kísérő múmiánk mellett megszerezték a labdát, majd előrehajították, a versenyfutást pedig ugyan döntetlenre hoztuk, de az utolsó blokk nem sikerült. A BékElfek ezután nem hibáztak, szerencsétlen, gyalázatos ütősorunk hibájaként nem tudtuk rendesen bezárni a zsebet, és ez végzetes hibának bizonyult. Lehet, az orkok elleni elődöntő sokat kivett a csapatból, de a mai mutatvány gyalázatos volt, sértő a csapat nevére. Taktikai hibát ugyan nem vétettünk, de nagyon kevés akció volt, amit sikerült úgy kivitelezni, ahogy azt kellett volna.

Botrány a pályán és botrány a szurkolók táborában – a döntőben vesztettük el a teljes szezonbeli veretlenségünket. Azt hiszem, nem ismerek olyan szó, amivel le tudnám írni az érzést… Világvége!

Óriási csalódás volt a döntő, függetlenül attól, hogy az elfek ügyesen játszottak. Van olyan nap, amikor semmi sem sikerül, akármibe kezdesz, végül balul végződik. Február 28-át, a Kazamata döntőjének fekete napját beírjuk ezek közé…

Az I. Kazamata Kupa elődöntőjét jóbarátom, Zacsi ellen játszottuk, kinek Zöldfülűi a liga egyik legerősebb csapatát alkotják. Előzetes áldozatokkal készültünk hát a mérkőzésre, és próbáltuk fejben megoldani félelmetes goblinjuk, dobójuk és trolljuk likvidálását, ugyanis az orkok kedvelt fegyvere a csapattárs eldobásából illetve a hosszú passzokból szerzett TD.

128 000 tomboló néző előtt vette kezdetét a mérkőzés a földalatti mingoli stadionban. Részünkről jelen volt a Halál Hetedik Légiója is, akik előzetesen már a fél várost szétverték, és a stadionban sem adták alább, a mérkőzés nyitányaként a pályára rohantak, megverték a pályamunkásokat és hangolásképpen megölték a mérkőzésre kinevezett rolleres bírót.

A pénzfeldobást az orkok nyerték, de meglepetésre védekezni állítanak, így indul a támadófal, mögöttük a vámpírokkal. 7 körön keresztül ütjük-vágjuk az ellenfelet, szerencsére ezúttal jól haladtuk a témával, egymás után repültek ki az orkok a pályáról, igaz, jó részük “csak” KO-ra. A félidő második felében gyakorlatilag ellenállás nélkül közlekedtünk a pályán, hiszen az orkok részéről már csak négyen voltak a gyepen. Felice az utolsó körünkben bevitte a TD-t a többszörös fedezékben, az orkok utolsó köre következett. Handy Capp nem tért még magához, így az újonc goblinra maradt a megoldás, de ebben sem mi, és talán az orkok sem hittek igazán. A kirúgás után egyik mezőnyjátékosuk összeszedte a labdát, két extrával a goblin kezébe adta, majd a troll elhajította a kis zöld szörnyet, aki sikeresen talpra érkezett, és begyalogolt a labdával. Botrány, de 1-1-el vonultak félidőre a csapatok.

A második félidőben a Zöldfülűek támadtak. A KO-sok fele visszajött, de a sztárgoblin maradt, így a cseréknek ezúttal hatalmas szerep jutott, de még így is kettős emberhátrányban kezdték a Zöldek a félidőt. Középen a múmiák feltartóztatták a falat, a hátul egyedül lévő dobóra pedig a vámpírok révén sikerült nyomást helyeznünk, így a bal szélen valamennyire előnyomuló hármas “zsebbe” dobta fel Kadun Zu a labdát, ahol a káoszharcos kiejtette azt a kezéből. A csontvázak és a Rá-Rohanók azonnal odaléptek, de a káoszharcossal nem tudtak mit kezdeni, a labdával meg nem mertek. Középen a múmiák távoltartották az ütősor maradékát a labdától, tovább repültek a KO-k és a sérülések. Eljöttek Costica pillanatai – a csomóvonalhoz visszalépve oldalt próbált elmenni a Káoszharcos mellett. A hipnotikus tekintet csodákra képes, a harcos tehetetlenül nézte végig, ahogy a szélzónában a vámpír elszalad mellette, majd felveszi a labdát, és beáll a csontvázak védőőrizete mögé. Ezután indult a kontra, a ketrec lassan halad előre, az orkokat sikerül is távol tartani a labdától, ez pedig egyre könnyebben megy, ahogy lassan megint kezd elfogyni az ellenfél, az utolsó körre pedig az orkok minden reménye szertefoszlik, hiszen megint csak négyen maradnak. Csapatunk összességében 14 KO-t és 4 sérülést osztott ki, igazi haláltánc volt, amit a pályán mutattunk. Az utolsó körben Costica a társak fedezékében nyugodtan vitte be a labdát a Zöldfülűek határzónájába, és diadalmasan csapta a földhöz, hiszen ez a TD volt talán a legfontosabb, amit karrierje során szerzett, mert ez a Lovasok döntőbe jutását jelentette.

Szóval elkészültek a csapatok, leadtuk a nevezést, és egy jól sikerült péntek éjszaka után szombat hajnalban útnak is indultunk Komáromba. Leérve egy nagyon jó csapattal találkozhattunk, 10 nevezővel indult útnak a torna. Kialakítottak egy “hazai” gárdát, akik előtt sorban csúsztak a “vendégek”, így sajnos nem nyílt lehetőség arra, h mindenkivel játsszunk, de még arra sem, h a potszámban hozzánk legközelebb levővel le tudjuk meccselni a témát. Első ellenfelem Itzla Tamac volt, rutinos rókának tűnt, ráadásul nevezett a Káosz Kupánkba is, és mindezek tetejében, másik kedvenc fajommal, a gyíkemberekkel érkezett, úgyh feladva éreztem a leckét.

Necropolis – Atletico Toxcoco 2-1 (5-2)

Remekül kezdődött a mérkőzés, a múmiák gyakorlatilag átmentek a Saurus falon, repültek a KO-k és a sérülések, így a 6. körben a ketrec kontrája be is ért, Neferkahor pedig örömittasan vágta földhöz a labdát a gyíkok határzónájában – megszereztük első TD-nket a tornán. Az első félidő végén sajnos a kis Skinkekkel nem tudtuk mit kezdeni, hiába vertük szét a nagyokat és fogtuk le a Kroxigort, a kis picúrok villámgyorsan cikáztak végig védelmünkön, így 1-1-el vonultak félidőre a csapatok. A második félidőben értük el a csúcspontot, amikor összesen 4 gyík menekült fejvesztve a pályán a vérszomjas khemrik elől, meg is kaptam ellenfelemtől, h “ilyen rosszul talán még soha nem álltam”. A gyíkok védelme ennek megfelelően tehetetlen volt a zsebbel szemben, a mérkőzés végén Neferkahor ismét TD-t ért el, és végül 2-1-re nyertünk egy nagyon jó, izgalmas mérkőzésen egy remek ellenféllel szemben.

Élőholt hordák fosztogattak a külvárosban, baljóslatú árnyak keringtek a magasban. A város lakói riadtan húzódtak vissza otthonaikba, a félelem és a rettegés beköltözött a városba.

Az ódon kastély mélyén halkan nyikordult az éjfekete koporsó sarokpántja, ahogy a vámpírlány lassan kinyitotta a fedelét és kimászott belőle. Costica magára terítette lila köpenyét majd a vaksötétben lassú léptekkel elindult felfelé a csigalépcsőn. Ahogy feljebb ért, már hallatszott a kövér esőcseppek ütemes kopogása. Még időben érkezett meg a belső udvarra, a nekromanta még nem ért a szertartás végére. Az élőholtak gyűrűjében két díszes oszlop volt a földbe szúrva, az egyikre egy kicsi, vézna, zöld lényt kötöztek, a másikra egy magas, robosztus feketét.

A nekromanta a litánia végén a több sebből vérző goblinra nézett, elszívta utolsó életenergiáit is, a kicsi lény lelke a magasba szállt, de a test itt maradt. A kötelek a földre hulltak a goblin szemében pedig különös fényt lehetett látni, ahogy egy villám hasított keresztül az égen. A lény a földre hajolt, felvette a kis tálkát és az áldozótőrt, majd a fekete alakhoz lépett. Az áldozótőr természetellenesen hatolt a húsba, a fekete ork vére ömleni kezdett, ahogy a goblin végighúzta testén az éles pengét. Hatalmas mennydörgés jelezte az eső végét, a hatalmas ork feje lehanyatlott, vére gyűlni kezdett a tálban. Az élőholt horda megigézve nézte a szertartást.

A goblin teste elterült a földön, a nekromanta pedig a véredényhez lépett. Halkan mormolta a varázsigéket, majd véres mutatóujjával összemázolta homlokát, térdre rogyott és az előtte fekvő csontokra meredt mozdulatlanul. A horda lélegzetvisszafojtva figyelte az eredményt. Süvítő sárga csóva emelte magasba a csontokat, megforgatta őket a levegőben, majd zörögve dobta vissza a vizes földre. A nekromanta felegyenesedett, magasba tartotta botját, majd velőtrázó hangon elüvöltötte magát, a tömeg pedig utána ismételte a szót. A szót, amely a győzelmet jelenti. Az orkok vereségét. Az ősi Istenek akaratát.

Éjközép óráján…

Apokalipszis Lovasai – Tölgyfalombos Vaskeresztek 1-3 (3-2)

Az 1.200.000 támogatás nagyon soknak bizonyult, az első félidőben az újradobási lehetőségek némileg fel is borították a pályát, az elfek mindent bevállalhattak, hiszen majd minden körükre jutott egy újradobás, nálunk pedig a képesség nélküli akciók teljesen ki voltak lőve, a próbáink pedig rendre mellésikerültek és nem volt elég újradobásunk korrigálni a rengeteg elhajított dupla egyest ill. dupla koponyát, így talán 2 körünk volt, ami nem szakadt meg idő előtt.

Az óvás ugyan adott egy TD-t a Vaskereszteknek, de a rendes támadásukat sem tudtuk megfogni, pedig a tőrös akkor még nem tudott mit kezdeni Hatsepsutékkal. Hiába a szerelések és a kiadott zónák (kirúgásnál érdekes lett volna látnotok, h álltak fel a csapatok – gyönyörű volt nézni, az intelligens, előrelátó állításokat, mind a két oldalon – nagyon szép taktikai csata alakult ki itt is), az elfek szinte gond nélkül átgyalogoltak rajtunk, és kilépegettek a zónákból, így keveset tudtunk ütni, ráadásul azt is rosszul. A mi támadásunkat is meg tudták kontrázni, két kör kevés volt a vámpírnak a labdafelvételre, az ütősor képtelen volt elbánni az erdei elfek könnyű páncéljával – botrányos volt, amit a csapat művelt.

A második félidőben aztán már kapkodnunk kellett, mentünk is előre, itt már jobban mentek az ütések, de az elfek nagyon szépen hátráltak, így nem értünk be időben, ráadásul egy előnykártyának köszönhetően a gólszerzőnket KO-ra dobták az elf szurkolók. A titkos fegyverest itt már kiállította a bíró, de az idő már szorított, így nagy kockázatot kellett vállalnunk a védekezésben, és az utolsó pillanatban elbuktunk – a labdát ugyan kivertük az elfekből, de nem tudtuk összekaparni a saját határzónánknál, pedig elől ketten várták volna, így megkaptuk a harmadikat is.

Összességében, itt is voltak jó előnykártyák (stiletto, kőbedobás), de a konkrét előnyök közül kettő még többet számított (félszerzet szakács és a két lányka), hiszen a kiszórt 6-7 KO-s játékos szinte gond nélkül mindig visszajött, így nem volt emberelőnyünk. Ez is izgalmas, jó meccs volt, de a lelketlenül játszó Lovasok hatalmas csalódást okozva, súlyos vereséget szenvedtek. Gyorsan hozzátenném, h nem csak az előnykártyák miatt…

Hegyes Szarvak – Lycanthropia 2-2 (6-1)

A 640.000 érzésem szerint kevés volt arra, h 400.000-es kártyát válasszak, így több apró támogatásból igyekeztem összeállítani a csomagot. A Bloodweiser lánykák megtették, amit kellett, volt olyan KO-s, akire hármast dobtam, de így is emberhátrányban játszottam, szinte végig, hiszen Torq a 6 sérülésből hármat az első körben okozott.

A kártyák közül a már említett tűzgolyó volt a legfájóbb, a vérfarkasom a köröm végén már a roham elején elrontotta a cseleződobást (kétszer is), és 4 játékosa állt egy tömbben, akikkel bevitte a labdát, így ha a tűzgolyó rendesen talál, kivédekezhető lett volna az első Szarvak TD, így azonban sok sansz nem volt.

A bentmaradt kártyák a meccs függvényében lettek volna kijátszhatóak, de nem volt olyan szituáció, ahol meg tudtam volna érdemben oldani, képtelen voltam megteremteni hozzájuk az előfeltételeket (pl. két passz egy körben; minden játékosomnak undorító küllem), jórészt azért, mert nem tudtam állva tartani az embereimet. A bombás játékost az elején ugyan védtük, de két kör kevés volt a bombák beizzításához, utána pedig megtalálták egy rohammal, és egyből le is sérült szerencsétlen, ráadásul ő képtelen volt regenerálni, így ez az előny is kihasználatlanul veszett el.

A plusz blokk a másik vérfarkasnál jól jött, illetve most működtek a regenerációk, így a kirúgások után egy körig nagyjából jók voltunk. Mind a két TD-nk szinte csont nélkül ment be, a támadójátékban nem volt hiba, igaz, nem tudtunk szokványos taktikát alkalmazni, gyakorlatilag futójátékot játszottunk, hiszen a zsebeket és a támadófalat nem nagyon tudtuk megtartani. Az egyik TD-m két körös volt, a másik három, de ez nagyjából kártyafüggetlen volt.

Védekezésben viszont semmi sem mentett meg, nem tudtuk állni az ütéseket, a helyezkedéseinket simán megoldották, csak az időt tudtuk vele elhúzni, de sajnos nem eléggé, így a végén gond nélkül egyenlítettek a káosz erői.

Minden egybevetve, nagyon jó mérkőzés volt – érdekes, izgalmas összecsapás, sok gyönyörű taktikai elemmel és szép megoldással. Az alkalmazott elemek egy része nyilván nem nyert értelmet (hiszen a kártyákat próbáltam előkészíteni helyenként), de ha bejön és rá tudom játszani a kártyákat, akkor talán. Volt mit keresnünk a mérkőzésen, és a döntetlen szerintem szép eredmény.

- Nehezen indult a Kupa, kőkemény, hosszabbításos mérkőzésen tudtunk csak győzni a Rebbel ellen a nyitómeccsünkön, majd következett az Acélöklök elleni óriási rangadó, ahol emlékezetes mérkőzésen, két halott mellett elszenvedtük első és végül egyetlen vereségünket. A Skinkek a szezon közepe felé nagyon jó formába kerültek, de ez a Saurusok rovására történt: ütősorunk utolsó három alapszakaszbeli mérkőzésén egyetlen sérülést sem volt képes okozni. Szerencsére, ezzel együtt is sikerült hozni a mérkőzéseket és a csapat egyre inkább formába lendült, így az elődöntőben nagy önbizalommal álltunk ki a mumus Acélöklök ellen, de az összeszedett csapatmunkának köszönhetően sikerült fölényesen győzni. A döntő hatalmas izgalmakat hozott, a szezon folyamán másodszor kerültünk hátrányba, amikor a védelmünket térdre kényszerítették a Zöldfülűek. Tudtuk, hogy mindent bele kell adnunk, minden kockázatot vállalnunk kell, ha bajnokok akarunk lenni, és így is tettük: megfordítottuk a mérkőzést, és beváltottuk szezon előtt tett ígéretünket: bajnokok lettük és megszereztük a hőn áhított trófeát. Köszönöm mindenkinek, aki végig kitartott a Sírásók mellett, aki szurkolt nekünk és mindazoknak, akik most együtt örülnek velünk az Azték Sírásók bajnoki címének!

68.000 tomboló, sikongó, üvöltő, őrjöngő néző előtt vette kezdetét a Balta Kupa utolsó mérkőzése, a várva várt nagydöntő, amely a bajnoki címről dönt. A mérkőző felek: a szakértők által favoritnak kikiáltott Sírásók, akik az elődöntőben simán legyőzték az egyetlen csapatot, aki a bajnokságban képes volt felülkerekedni rajtuk; és a Zöldfülűek, akik drámai mérkőzésen, hosszabbításban győztek az elődöntőben a BékElfek ellenében, és ezidáig 5-4-es mérleget tudnak felmutatni.

A pénzfeldobás után az orkok lendültek játékba, a gyíkemberek védelmi falán átdobták Handy Capp-et, ám a Cortez vezette védősoron más nem jutott át, a Saurusok és a Kroxigor kőkemény falat alkottak a fekete orkok és a troll előtt. A rohamozó Saurus kiütötte ugyan az egyetlen TD veszélyes játékost, de a goblin feltápászkodott a földről, kicselezte a rárontó Skinkeket és a Saurust, majd a Sírásók végzónájában földhöz vágta a labdát örömében – meglepetésre vezetnek a Zöldfülűek. Az ork tábor őrjöng, tépik a kerítést és az öklüket rázzák a gyíkemberek tábora felé, akik hörgéssel, sípolással és faldöntési kísérlettel jelentkeznek. A Kroxigor szurkolók láncaikat tépik, a Saurusok módszeresen kezdik lebontani a szektorukat, hogy az orkoknak ugorhassanak – utóbbiak nyálcsorgatva, vérszomjas üvöltések közepette figyelik a szomszéd tábort. A nézőtéren kezdenek elszabadulni az indulatok és a pályán sem történik ez másképpen.

A kirúgás után még szinte földet sem ért a labda, de a gyíkemberek támadófala már három orkot és a trollt is beverte a földbe, a Skinkek szélsebesen rohannak az orkok határzónája felé. Hűha, mi lesz itt kérem? A troll a Saurusok gyűrűjében feltápászkodik a földről és int a rohamozóknak, akik úgy látszik, a jelre vártak, és meglepő módon hátrálni kezdenek a Saurusok elől. Mi történik? Döbbent moraj a nézőtér ork oldaláról, diadalittas üvöltés a válasz a másik szektorból. Úgy látszik azonban, az orkok megéreztek valamit, és ugyan a védelmi vonalukat középen feladták, nagyon szorosan körbevették a felfutó Skinkeket, egyiküket pedig Trykyc ki is ütötte, akadt dolga a pályamunkásoknak, akik félve ugyan, de berohantak a hordággyal és kimenekítették Neiro-t a vérszomjas fenevadak gyűrűjéből. Jobb oldalon bontakozik ki a Sírásók akciója, a Saurusok megpróbálnak utat törni a Skinkekhez, középen pedig a Cortez vezette ütősor nyomul egyre előrébb, a labdát hátul tartják, hármas fedezékben, majd kitörnek a villámgyors Skinkek, és már csak egyetlen ork áll Carlos, a labda és az ork határzóna előtt. Úgy látszik, a Zöldfülűeknek ez is elég – Carlos nem volt elég gyors, Ballast, az orkok utolsó védője először felrúgta, majd a földre érkező Skinknek még bele is könyökölt a gerincébe – az eszméletlen Carlos számára itt véget is ért a mérkőzés, a labda pedig az orkokhoz került, akik azonban a hatalmas nyomás alatt nem tudták kimenekíteni a labdát a káoszból. Ballast villámgyorsan felkapta a labdát, és átpasszolta a fekete orkok védelmében helyezkedő Kadun Zu-hoz, de a Saurusok összeroppantották a védőgyűrűt, szétverték a védőfalat, leütötték az orkok sztárdobóját a nézők nem ki megrökönyödésére. A földre zuhanó labdával ezúttal Diego próbált megindulni a jobb oldalon, de egy ork rohamozó a csodával határos módon három védő mellett is a közelébe tudott férkőzni, és kilökte Diego-t a pályáról, aki hatalmas szerencséjére pont a Sírásók fedezéke melletti üdítőspulton landolt, így egy rövid ápolás után ismét játékra jelentkezhetett. A hármas gyűrűben maradt ork rohamozót a Saurusok kivégezték, a Skinkek ismét összeszedték a labdát, és a villámgyors Dzilibio be is tudott rohanni vele a Zöldfülűek határzónájában, mielőtt egy másik védő odaérhetett volna. Óriási üdvrivalgás fogadta az egyenlítő találatot, de az üdvözítő tapsot hamar kifütyülték a többségben lévő ork szurkolók, akik emellett fülsüketítő fujjolással adtak hangot nemtetszésüknek. Rémisztő hangulat uralkodott a stadionban, amelyen a szünet sem tudott enyhíteni, a két tábor a büfé előtt össze is verekedett, az élőhalott rendfenntartó erőknek volt dolguk bőven, hogy ne alakuljon ki komolyabb tömegverekedés a nézőtéren.

Amikor a vámpír bíró megadta a jelet a folytatásra, a gyíkemberek tábora fülsüketítő hangrobbanással köszöntötte az aztékok villámgyors akcióját – a Cortez vezette ütősor pillanatok alatt áttörte az orkok középső védelmét, a szélsebes Skinek ismét el tudtak szaladni, a Saurusok fedezékében pedig Diego rohant fel, labdával a kezében. A szenzációs támadás tovább folytatódott, a fekete orkok és a rohamozók nem tudtak mindenhol ottlenni, így szabadulhatott ki Dzilibio az őrizetből – Velazquez nyitott utat számára. Az eseményeken látva Diego kilépett a Saurusok gyűrűjéből, és Dzilibio kezébe nyomta a labdát, aki zavartalanul masírozhatott az ork végzónáig, és immáron a Sírásóknál a vezetés.

Eszméletlen dübörgés és fujjolás érkezett a nézőtérről, vizespalackok repültek a gyíkemberek fedezéke felé, és egy helyen az orkok kitépték a kerítést is. Az élőholt rendfenntartók azonnal odarohantak, csontvázak, zombikm, lidércek, vámpírok és ki tudja milyen teremtmények harcoltak a feldühödt ork szurkolókkal, hogy helyreálljon a rend. A játékosok rémülten rohantak a fedezékbe, ugyanis ebben a pillanatban elszabadult a pokol – a Kroxigorok áttörték a falat és átjutottak a fekete ork táborhoz. Repültek a láncok és a pofonok, a verekedők minden eszközt bevetettek, ám úgy tűnt, hogy az orkokat hamar eltapossák a habzó szájú gyíkemberek, de a vámpírok megbabonázták a résztvevő feleket, visszaterelték a Kroxigorokat a szektorukba, és egy armada lidérc vigyázta a két szektor közti határvonalat, ami nem volt egyszerű feladat, az átkokat és szitkokat szóró orkok és a tomboló, hörgő Kroxigorok gyűrűjében. A pályára rohanó ork tömeggel is meggyűlt az élőholtak baja, az ingerülten üvöltő ork tömeg a gyíkemberek fedezéke felé rontott, ha már a játék nem megy, így intézik el őket. Egy vámpír alakulat azonban eléjük állt, így a tömeg a bírók fedezéke felé fordult, és ezúttal a rendfenntartók nem voltak elég gyorsak, mint ahogyan a vámpír vezetőbíró sem. Az orkok leütötték és a földbe taposták szerencsétlent. Ezután az élőholtak nagy nehezen felülkerekedtek az ork táboron, akiket visszatereltek a szektorukba és megerősített őrizet alatt tartottak a meccs végéig. A bíróhoz érkező nekromanta jelezte, hogy komoly a helyzet, így a mérkőzésre kinevezett pótbíró folytatta a bíráskodást elődje helyett, de a vicsorgó orkok felé nézve hamar elrejtette sípját a ruhája alá.

Többé-kevésbé helyreállt a rend, az iszonyatos hangorkán közepette folytatódhatott a mérkőzése. A kirúgást követően a megzavarodott troll, M’Jolnyr felkapta az orkok legnagyobb ászát, a kis goblint és – lenyelte. A kis zöld lény kétségbeesve próbált kimászni a troll hatalmas szájából, valahogy sikerült is neki, de miután a troll mellett a magasból a földre zuhant, nem kelt fel. A pályamunkások már nem mertek bejönni a pályára a hordággyal, a ligavezetőség által a helyszínre küldött nekromanta a távolról emelte magasba a pórul járt goblin és lebegtette ki az orvosokig, akik jelezték, a sérülés súlyos, örülhetnek, ha a goblint másnapra fel tudják éleszteni. A kis incidenstől nem zavartatva az orkok hátul összeszedték a labdát, a fekete orkok és rohamozók pedig állták a sarat a nyomuló gyíkember védősorral szemben. Ezúttal sikerült megvédeni a labdást, de a gyíkemberek térfelére már nem tudtak átjutni a kétségbeesetten próbálkozó orkok. A fekete orkok és a rohamozók több óriási ütést is mértek a gyíkemberekre, többeket kellett sérülten kiemelni a pályáról, de a védősor nem hagyott rést. A végén a Skinkek letámadása sikerrel járt, így biztos lett a Sírásók győzelme, a döntő 3-1-es eredménnyel ért véget, és a gyíkemberek bajnoki címét hozta.

Skink helyszíni tudósítónk jelenti az elődöntőről

Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Balta Kupa első elődöntéjén. Sírásó meccsen ritkán látott tömeg rázza a kerítést és üvölt torkaszakadtából, sem az ork, sem a gyík tábor nem fogja vissza magát, a szurkolás minden formáját megtalálhatjuk ezen a szép estén.

Sírásóink hangyányit nagy mellénnyel érkeztek a mérkőzésre – Diego és Dzilibio már a mérkőzés előtt közölte, hogy egy ilyen alacsony színvonalú csapat ellen, mint az Acélöklök, ők márpedig nem hajlandóak pályára lépni. A bejelentés nem kis botrányt robbantott ki, a vezetőedző lemondással fenyegetőzött, a csapattársak a jó szó erejével próbáltak hatni a játékosokra, a szurkolók pedig lincselést ígértek vereség esetére – de a két renitens játékost semmi sem hatotta meg.

Ennek megfelelően, a Sírásók nélkülük álltak fel védekezni, és már indult is az ork roham. A pályán óriási verekedés alakult ki, a fekete orkok és a rohamozók komoly munkában voltak Saurusaink és Cortez ellen, de a védősor jól állta a rohamokat – egy ideig. Az orkok egy komolyabb kézitusa megnyerése után utat nyitottak a jobb oldalon, ahol meglépni látszott egy rohamozójuk a Skinkek mellett. Érkezett is a pontos passz, annak rendje és módja szerint, de senki nem számolt azzal, hogy Saurusunk képes lesz lehúzni a levegőből a labdát, mielőtt az eljutott volna az orkok játékosáig. Mondjuk, utána már nem csalódtunk, vaktában dobta el a labdát arra, amerre állt, így az visszakerült az orkokhoz, de ők ezután már nem tudták megvédeni a labdás játékosukat, mi pedig megkontráztuk az akciót, és már meg is van a vezetés, amely a félidő végéig maradt is.

A második félidő egy gyors Skink futással kezdődik, amelynek végén már ott is van a második gyík TD, nem kellenek ide a sztárok, a csapat megoldja nélkülük is. A kirúgás után ismét az orkok lendülnek játékba, szépen fejlődnek fel a labdával, de védelmünk ezúttal is állja a sarat, sőt a labdát is sikerül megszereznünk, Xholgar pedig ismét be tudott rohanni vele az orkok végzónájába, már 3-0. Az orkok lélekben feladják a mérkőzést, legalábbis a fekete ork labdás próbálkozása ezt mutatja. Ismét lecsapunk a pattogó labdára, de ezúttal nem jön össze a befejezés, a végeredmény 3-0 marad.

A Roppant Acélöklök kiváló csapata a bronzmérkőzésen vigasztalódhat, az Azték Sírásók pedig továbbra is versenyben vannak a bajnoki címért – a mumus nem tudta legyőzni őket.

Krónika

Nagy várakozás előzte meg az aktuális ligaelső újabb mérkőzését, kihívójuk ezúttal a MSÜ volt. A pénzfeldobást a sötét elfek nyerték, akik a gyíkemberek kirúgása után óriási lendülettel vetették magukat a játékba. Gyors, rövid passzos játékkal indultak, de hamar beleütköztek a gyíkemberek védőfalába, akik szépen megsorozták őket – pillanatok alatt kiütötték a sötét elfek sztárját, a boszorkányelfet és egy közelfet is, igaz, a skinkek és a saurusok is kaptak jócskán. A félidő közepe felé az azték védőknek sikerült kiverniük az elfek kezéből a labdát, de ők három játékos gyűrűjében is képesek voltak visszaszerezni azt, mi több, egy villámgyors felfutás révén már helyzetbe is kerültek, hiszen a tömgeverekedés kellős közepéből sikerült felpasszolni a labdát az üresen álló játékosuknak. A gyíkemberek ugyan szinte minden elfet letaroltak, de a labdásra már nem jutott erejük, egy skink ugyan megpróbálta a lehetetlent, de az utolsó pillanatban elcsúszott – vezetnek a sötét elfek. A kirúgás után a sírásók meglepően hamar képesek voltak összeszedni a labdát, majd kialakították a zsebet és megindultak előre. Az elfek ugyan szépen rájuk zárták a reteszt, egymás után repültek a KO-k, aminek a csúcspontja az volt, amikor nem kis meglepetésre a pici skinkek elintézték a boszorkányelfet, aki KO-val volt kénytelen elhagyni a pályát, ezzel utat nyitva a gyíkoknak. Az aztékok végig is vitték az akciót és az utolsó másodpercekben sikerült is kiegyenlíteniük az állást – a félidőre 1-1-el vonultak a csapatok.

A második félidőre már foghíjasan érkeznek a csapatok, az MSÜ-nél hiányzik két közelf, a másik oldalon pedig nem tért magához az azték sztár skink, Diego sem, így gondban lehetnek a labda összeszedését illetően. A kirúgást követően azonban újabb meglepetés születik – a zseb kialakítása után Neiro meglepő módon képes volt összeszedni a labdát a ketrec közepén, és a saurusok fedezékében lassan meg is indult a gyíkhenger. Az elfek kőkeményen odaállnak eléjük, iszonyatos ütésváltás alakul ki, egy halomban csépeli egymást szinte az összes játékos, senki nem marad ki a jóból. A gyíkok stabilan fedezik a labdát, mígnem egyszer csak a boszorkányelf valahogy megkerülte a falat, és a felezővonalnál hátulról rátámadt a skinkekre, akik meg is borultak, annak rendje és módja szerint, de a saurusok megmentették az akciót, alig maradt álló elf játékos az utolsó nekifutás előtt. A skinek jobb szélen megiramodtak, hármuk ellen mindössze egy közelf ért oda védekezni, de ez is elég volt – egyedül is kiütötte a rohamozó labdás skinek. Ekkor a boszorkányelf előtt óriási lehetőség adódott a labdaszerzésre, miután a közelfek megborították a saurus fedezéket, de a helyzetet a boszinak nem sikerült teljesen kihasználnia – a labdát ugyan kiütötte Neiro kezéből, de megszereznie nem sikerült azt. Az utolsó pillanatok következtek, a saurusok minden erejüket bevetve takarítottak, a kroxigor is pusztított, az elfek is tiszta erőből küzdöttek és amit lehetett, megpróbálták, hogy megállítsák a gyíkokat, de végül csődöt mondtak. A labda környékén minden elf feküdt, amikor az egyik skink egy közelf mellett hátralépett a labdáért, majd egy remek passzal indította Carlost, aki az utolsó álló elf mellett kilépve az utolsó másodpercekben a MSÜ végzónájában tudta földhöz vágni a labdát és ezzel heroikus küzdelemben megszerezte csapatának a győzelmet. Óriási mérkőzés volt, aki látta nem felejti az utolsó pillanatig kiélezett, látványos küzdelmet.

A sötét elf vezetőedző nyilatkozik:

- Milyen várakozásokkal érkeztek a mai összecsapásra?
- Minden meccsen a győzelemre hajtunk. Nem volt ez másként ma sem.
- Hogyan működött ma az elf passzjáték?
- Nem nagyon, ma vérszomjas hangulatban jöttek a srácok.
- Mi a véleménye az ütősor mai teljesítményéről?
- Ahogy mondtam már volt, vérben forgó szemekkel állt fel a csapat, volt is csihi-puhi, csak a döntő pillanatokban 2x is megremegtek, ez okozta a vesztünket.
- Kit tudna kiemelni a csapatából?
- A mezőnyjátékosok meglepően jól szerepeltek, de a sztárok hullámzó teljesítményt nyújtottak. A boszi ugyan TD-t szerzett, de aztán hagyta, hogy a kis szkinkek lebírkózzák, ráadásul a 2. félidőben a labdát sem tudta megszerezni, ami döntő momentumnak bizonyult…
- Mi volt a vereség oka?
- Erre a kérdésre már fentebb válaszoltam, sajnálom, most dolgom van az öltözőben, pár játékossal – esetleg csupán a fejükkel – hosszabban el kell beszélgetnem.